nekem csak bigyo..igy becézve...
mert csalàdtag...igy is értjük egymàst
Kedves Mindenki! 38 éves nő vagyok. Mindig voltak súlyproblémáim, csak akkor nem amikor 17-20 éves korom között rengeteget jártam szórakozni és letáncoltam a felesleget, plussz három műszak.... Akkor volt hogy egész nap egy almát és egy tányér levest ettem meg. Azóta sok dolog változott.
'99-ben született egy gyönyörűséges lányom. A terhességem alatt felkúszott rám csekély 30 kiló. Mikor visszamentem dolgozni, ami az esetemben elég korán bekövetkezett (lányom akkor volt 9 hónapos), elindult a fogyás, de korántsem annyi amennyit szerettem volna. Aztán kudarc és tragédia jött az életemben.... Depressziós voltam és jött két év munkanélküliség is, ami megnehezítette a helyzetet. Majd megtaláltam magam... Minden megváltozott körülöttem és a gondolkodásomban. Ismét kezdtem magam jól érezni és fogytam is, nem túl sokat, de ahhoz hogy jobban érezzem magam eleget. Kis diétával rásegítve egészen jó külsőm kezdett lenni, de ismét nehézséggel kerültem szembe. Jelenleg 2 éve süppedek bele ebbe a semmiben. De véget akarok vetni neki, így kedden (2016. március 8.) kalóriaszámolásba kezdtem. Sok diétát próbáltam, ezt még nem, de mivel nassolós vagyok, azt hiszem ez lesz a legjobb a számomra. Eddig két dolgot tettem az ügy érdekében:
- a telefonomra letöltöttem egy aplikációt ami a napi kalóriabevitlet mutatja (nagyon tetszik, bármikor le tudom ellenőrízni hol tartok)
- Zöld kávé+króm tablettát eszek. A napi kettő helyett, csak egyet, de így is egészen felpörget, mert a napi két kávém helyett csak egyre van szükségem és az alvási szokásaim is megváltoztak. Sokkal hamarabb elalszom és ha nem is alszok napi 8 órát, már közelítek hozzá. :)
A következő lépés, hogy rávegyem magam a mozgásra. Régen rengeteget túráztam, most meg alig dugom ki az orrom a házból. Valószínű ez is a depinek köszönhető. Viszont túl radikális változásokat sem akarok hirtelen, mert akkor megint becsömörlök, ráunok és hagyom az egészet a francba. Szóval most lassan szeretnék haladni, de biztosan a célom felé.
Bocsánat hogy ilyen hosszúra sikerült. :)
Bármilyen támogatást, ötletet szívesen veszek és remélem én is tudok támogatni másokat. Puszika mindenkinek!
kedves Maki és mindenki,aki acsoport tagja...és a többiek is,akik olvassàk..
én tavaly végigjàrtam a Szent Jakab zaràndokutat,Budapesttöl Lébényig..
220 km 8 nap alatt..egyedül
ez az ut a Camino kistestvére..szerettem volna eljutni Compostellàba de idö és pénz hiànyàban nem tehettem.Olvastam Maki bejegyzését arrol,hogy szeret turàzni...én is...az idén is tervezem,hogy végigmegyek,augusztusban,ha valakinek van kedve csatlakozni,szivesen veszem..plébàniàkon,zaràndokszàllàson aludnànk...kb 20000 foritnos kiadàst jelentene....talàn megjelentetem afelhivàst külön postban is..de most kapora jött Maki levele....szoljatok,ha szeretnétek jönni!!szép napot kivànok Mindenkinek,derüt és kitartàst!!!!!
Én úgy gondolom hogy amíg nincs egy konkrét határozott ok/cél hogy MIÉRT akar valaki lefogyni (illetve egészséges is maradni) addig a "jó, majd diétázok-mozgok" elképzelés csak ideig-óráig működik.
Itt nem a "hát hogy jobban nézzek ki" és hasonló hangzatosan súlytalan elképzelésekre gondolok, hanem: "az egészségemért, lányomért, körülnéztem és elszörnyedtem hogy kiket/miket látok magam körül (valljuk be hogy nem nehéz rossz példát találni akár a követlen környezetünkben) vagy csak kérdezzük meg magunktól hogy 10-20 év múlva milyen egészségi állapotban leszünk ha ezt így folytatjuk.
Amíg ez fejben nem tiszta hogy miért csinálok valamit addig nincs tétje a dolognak.
A kis lépések viszont jók, mert ha valaki nagy lendülettel nekiugrik az törvényszerűen elhasal.
Elsőre csinálok egy kis kalóriahiányt (bár én elsősorban a zsír és szénhidrátmennyiséget tartom szem előtt mivel nagyon nem mindegy hogy miből viszem be, a kalóriaérték majd alakul hozzá) aztán elkezdek sétálni (napi fél óra de nem csak andalogva kirakatnézegetve) ez aerob igénybevételnek kezdetnek elég, később ha van rá igény és hozzáállás akkor lehet bármiféle súlyzós-szabadtési LAZA és KÖNNYED mozgásforma. (de csak annyi amennyi jól esik, ha épp 10-15 perc akkor annyi de legyen meg heti 2-3-szor)
(az átlagember sosem az olimpiára készül ezért nem kell beleszakadni az edzésbe, az nem tartható fent hosszabb időn át és csak teher lesz=feladás)
Enni reggeltől lefekvésig kell, kisebb (4-5) adagokra osztva.
Tiltott kaja nem létezik, csak olyan amit megeszünk és árt nekünk. (hogy az épp mennyire azt épeszű felnőttként mindenki eldöntheti)
A sztárdiéták és az "edd ezt és egy hét alatt mínusz 5-6-8 kiló lemegy semmittevéssel" vagy a "szedd ezt vagy azt a csodakapszulát-teát-akármit" dolgok értelmes felnőtt embernek nyilvánvaló hogy baromság. (bár ilyen egyszerű lenne)
Ennyi a lassú, folyamatos fogyáshoz elég.
Persze van másik út is, idézném valakitől: "ha úgy érzed hogy csinálsz valamit de nem változol akkor nézd meg hogy valóban diétázol-e vagy csak a 99% hülye közé tartozol aki várja a csodát de nem tesz semmit érte"
én azért akarok lefogyni...pontosabban izmosabb lenni,mert szeretnék ugy tekinteni magamra,mint,aki ura önmagànak..a testének,a gondolatainak..
az az érzésem,mostanàban igen nagy szükségem lesz a hitemre és a kitartàsomra...a magànéleti és szakmai problémàimra,feladataimra gondolok...most nagyon komolyan akarom venni ezt a fogyokuràt..ami nem kura!!!inkàbb egy olyan cselekmény,vagy folyamat,melynek soràn nagyobb lesz a tiszteletem önmagam irànt...(a tavalyi gyaloglàs is ebbe a folyamatba illeszthetö bele)..ugyhogy huzok haza elliptikus trénerezni(mostanra tul vagyok egy kis kamion szemét-lepakolàson)..hajrà mindenkinek!!!!!
"..ami nem kúra!!!"
Ott a lényeg, ezt nem értik sokan.
Oké, leadtak 2-5-10-20 kilót. És onnan hogyan tovább? Vissza a Mekibe? Jöhet megint a nagyobb tányér? Mehet minden ugyanúgy mint előtte?
A "kúrának" egy adott idő után (egy hét, hat hét, pár hónap talán) vége van.
Az életmódváltásnak, amikor felfogom hogy amit eddig csináltam az lehet hogy általános és megszokott/elfogadott a mai világban DE SEMMIKÉPPEN SEM NORMÁLIS (a zsúfolt mindennapi összevissza kajálás, az "egészségesnek" reklámozott gyorséttermi szemét,stb.) na ennek sosincs vége.
Igen, egy ilyen változtatással gyökeresen megváltozik minden. Még az is lehet (lehet?...szinte biztos) hogy többnyire hülyének is tart emiatt a környezetünk de ez nem számít. (aztán ahogy körülöttem is sokan, szép lassan elfogadják, aztán észrevétlenül elkezdenek változni a példa hatására, még csak mondani sem kell semmit)
Én ugyan nem voltam veszélyesen túlsúlyos (dehogynem) de az utóbbi üldögélős munkakör pár év alatt szép csendben megtette a hatását. (82=>108 kg)
Aztán körülnéztem a kollégák között és láthattam magam 5-10-15 évvel idősebb kiadásban magas vérnyomással, cukorbetegen 120-130 kilósan.
Csak észre kellett venni és elgondolkodni hogy amibe beleszürkültem én is az mennyire TERMÉSZETESSÉ vált az évek alatt.
Aztán észbe kaptam hogy ez nem én vagyok, mit csinálok én itt, mivé váltam fejben és testben??
Azóta már helyreállt a rend és olyan vagyok mint régebben (ez nem is volt nehéz) de most a cél már ott van ahol eddig még sohasem jártam.
Annyira egyetértek Timon veled!!
bocsànat a vesszöhibàkért,külföldön élek,a szàmitogépem nem ért magyarul..
szoval csak szeretnék nagyon röviden hozzàdszolni..
hàla az égnek,hogy "fogyokuràra"kellett adnom a fejem,mert rengeteget tanulok,fejlôdök àltala...
példàul alposan elolvasom,mit akar azélelmiszeripar lenyomni a torkunkon,mert a gyerekeim teàjàt nem szorom tele cukorral;mert màr nemcsak a szénhidràt és kaloriatartalom érdekel,amikor vàsàrolok,megnézem,milyen müanyag kotyvalékkal dusitjàk még az ennivalonkat,mert fejembe vettem,hogy bérelek egy kis kertet...mert nem teszek szemetet szàmba,ebbôl következöen nem beszélek szemetet,nem szemétkedem màsokkal,igyekszem a minimàlisra csôkkenteni a hàztartàsom àltal termelt szemetet...idôt forditok magamra és màsokra..tisztulok...egyszoval én nagyon élvezem a folyamatot!!! (mindennek csak egy része - bàr igen fontos része - a testem àtalakitàsa..dehàt ez szervesen összefügg..test - lélek- szellem...hol az egyik alakitja a màsikat,hol a màsik az egyiket
Semmi gond, ha jól emlékszem akkor Francia az a billentyűzet:)
Az egyetértést meg köszi, ez ritka eset mert általában az ellenkezője szokott lenni.
A szemét említése érdekes dolog.
Nemrég sétál elem szemben az utcán egy középkorú hölgy a férjével(?) és lazán eldob egy összegyűrt zacskófélét, a szemetestől pár lépésre lehetett.
Én melléérve felvettem és kidobtam a szemetesbe, közben azért jelentőségteljesen ránéztem. (el is fordult mintha ott sem lennénk)
Kérdezi a kollégám hogy "ezt, ezt meg miért?".
"nem tudom, ösztönös, talán mert Európában nevelkedtem?"
Mikor 10 éves voltam (85-ben) épp Genfben jártunk. (családi ügy)
A szüleimmel az utcán sétálva a belvárosban azonnal feltűnt hogy nem voltak csikkek a buszmegállókban szétdobálva, nem fújta a szél a tejeszacskót, egyszerűen hihetetlenül tiszta volt minden, a gyönyörű parkokról nem is beszélve.(sajnos már ott sem a régi)
Sétáltunk az utcán, látjuk hogy egy babakocsit toló anyuka megáll, elővesz egy papírzsepit és felvesz valami csokipapír félét a járdáról majd a továbbmegy és a legközelebbi szemetesbe dobja. Eleinte eléggé furcsa volt, aztán természetessé vált.
Ez bennem gyerekként is megragadt, nem felejti el az ember az ilyesmit, mindegy hogy hol él.
